A halálfalók a Harry Potter könyvekben Voldemort követői, a brit varázslókormányzat, a Mágiaügyi Minisztérium és az Albus Dumbledore vezette Főnix Rendje ellenségei.

Feladatuk harcolni a Mágiaügyi Minisztérium és a Főnix Rendje ellen, a Voldemort elleni ellenállás átkokkal, emberrablással, gyilkosságokkal, zsarolással, fizikai kínzással való megtörése, akár az ellenséges csoportok tagjai családtagjain, sőt gyermekein is alkalmazva ezeket az eszközöket. Ha valaki belép közéjük, haláláig odaadással kell szolgálnia Voldemortot. A hibákért mindig büntetés, gyakran kínzás vagy halál jár.

Bal alkarjukon viselik a sötét jegyet, Voldemort jelét, amely egy kígyónyelvű halálfej. Ha vezérük megérinti valamelyikük karján a jegyet, mindegyiküké égni fog, és mesterükhöz kell hoppanálniuk. Öltözetük fekete ruha, csuklyával, amely eltakarja arcukat. A filmekben körülbelül úgy ábrázolják őket, ahogy a Ku Klux Klan tagok kinéznek.

A halálfalók nagy része sötét varázsló, feketemágus volt. A Varázstitok-védelmi Alaptörvényt rendszeresen figyelmen kívül hagyták, tiltott, sötét varázslatokat használtak. A főbenjáró átkokat gátlástalanul szórták emberre-állatra, kíméletlenül eltiporták az akaratukkal szembeszegülőket. Voldemort sokukat fenyegetéssel vagy Imperius-átokkal kényszerítette, hogy rémtetteket vigyenek véghez, de voltak köztük, akik félelemből követték vezérük utasításait. Néhányan ellen is szegültek, megtagadták urukat. A legtöbbjük viszont már Voldemort első bukása után kiléptek és bizonygatták, hogy Imperius hatása alatt voltak, mikor halálfalónak vallották magukat. A Mágiaügyi Minisztériumnak nagy munkájába került, hogy kiderítse, a gyanúsítottak közül ki volt a Sötét Nagyúr híve és ki volt akaratán kívül halálfaló.

Ismertebb halálfalók: 

Fenrir Greyback 

Fenrir Greyback vérfarkas. A Sötét Nagyúr halálfalója, de nem viseli a sötét jegyet. Ő harapta meg a gyermek Remus Lupint, ezért a fiú is vérfarkassá vált.

A könyvből az is kiderül, hogy Greyback már nem csak teliholdkor vadászik; átalakulás nélkül is előszeretettel támad meg embereket, különösen gyerekeket. Ő a legveszedelmesebb vérfarkas, mindenki retteg tőle. Már nem teljesen ember, fogai átalakultak, ezért nem csak teliholdkor lehet veszélyes a harapása, igaz ha nem teliholdkor harap meg egy embert, az illető nem változik vérfarkassá, de étvágya nyers húsra nő, illetve csúnya sebeket ejthet rajta.

A hatodik könyvben (Harry Potter és a Félvér Herceg) Draco Malfoy vele fenyegeti meg a Borgin & Burkess tulajdonosát. Azt mondja, a Malfoy-család jó barátja a vérfarkas. Ennek ellenére, mikor ő is jelen van a roxforti támadáson a halálfalók közt, Draco nem örül a jelenlétének. Ugyanezen az éjszakán Greyback megharapja Bill Weasley-t. A fiú egyetlen szerencséje, hogy a vérfarkas nem volt átváltozva a harapáskor.

A hetedik könyvben ő azoknak a fejvadászoknak a vezére, akik elfogják, majd a Malfoy kúriába – a halálfalók új főhadiszállására – hurcolják Harryéket. Részt vesz a Roxforti csatában, ahol Ron Weasley és Neville Longbottom legyőzik.

Igor Karkarov 

Igor Karkarov a Durmstrang varázslóiskola igazgatója.

Termetes, hórihorgas szikár ember. Külsőleg Dumbledore professzorra hasonlít, de ősz haját rövidre nyírva hordja. Kecskeszakálla fonott, és igen sárga fogai vannak.

Halálfaló volt, de még Voldemort bukása előtt Rémszem Mordon - féléves munkával - elfogta és az Azkabanba zárták. 1984 vagy 1985-ben szabadlábra helyezték őt.

A Trimágus Tusa idején egyre erősebben látszik alkarján a sötét jegy, ő ebből kitalálja, hogy régi ura hamarosan vissza fog térni. A Trimágus Tusa harmadik próbájának végén a jegy alkarján feketére színeződik. Karkarov rájön, hogy a Sötét Nagyúr visszatért és szólítja őt, de ő nem tér vissza hozzá, mert túl sok halálfalót árult el a minisztériumnak. Voldemort ezt nem bocsátaná meg neki, ezért elmenekül, és diákjait a Roxfortban hagyja.

Ezek után csak a Félvér hercegben említik őt meg. Remus Lupin közli, hogy északon bukkantak a holttestére, ami egy kamrában volt. Halálfalók gyilkolták meg, mert a kamra fölött ott lebegett a sötét jegy.

Ifjabb Barty Kupor 

Ifjabb Bartemius Kupor 1962-ben született, Idősebb Barty Kupor egyetlen gyermekeként. Édesanyjának törékeny egészsége volt, édesapja pedig nem törődött vele; csak a munkájának élt. Kamaszként beállt Voldemort csatlósai, a Halálfalók közé, bár az nem derül ki, hogy önszántából-e, vagy kényszerítették.

1981-ben, a Sötét nagyúr bukása után bűntársaival együtt elfogta és a tiltott Cruciatus átokkal megkínozta Frank Longbottom aurort és Alice Longbottom Aurort. Igor Karkarov, egy másik Halálfaló azonban a elárulta őt a minisztériumnak, mire pert indítottak ellene, melyet a saját apja vezetett. Az ítélet szerint a varázslók börtönébe, az Azkabanba vetették.

Édesanyja azonban, aki halálos betegként előre tudta, hogy meg fog halni, segített neki kijutni. Id. Barty Kupor a felesége kedvéért hajlandó volt segíteni a szökést. Százfűlé főzet segítségével ifj. Barty Kupor és az édesanyja külsőt cseréltek, majd Kupor az apjával távozott a börtönből, míg édesanyja raboskodott helyette, és rövid időn belül meg is halt.

Az öreg Barty meggyógyította fiát. Amikor a fiú felépült vissza akart térni Voldemorthoz, akit már akkor szeretett. Apja ezért Imperius átkot szórt rá, amivel irányítani tudta őt, és otthon, bezárva tartotta egy láthatatlanná tévő köpeny rejtekében. Egy minisztériumi boszorkány, Berta Jorkins azonban rájött, hogy az ifjabb Barty megszökött az Azkabanból. Mielőtt azonban elmondhatta volna bárkinek is az információt, id. Kupor emlékezetmódosító bűbájt alkalmazott rajta, majd Albániába küldte. Berta Jorkinst azonban elkapta az árnyalakként tengődő Voldemort, és valahogy kiszedte belőle, hogy van egy hűséges híve Angliában.

A Kupor-család házimanója, Winky rávette id. Kuport, hogy vigye el a fiát a Kviddics Világkupa döntőjére, ahol azonban Barty megszerezte Harry Potter pálcáját, és felküldte vele az égre a Sötét Jegyet, Voldemort szimbólumát. A fiú újból visszakerült apja hatalma alá, azonban egyre jobban küzdött ellene, és amikor Voldemort és szolgája, Peter Pettigrewegy nap beállítottak hozzájuk, végleg kitört az Imperius átok alól. Édesapját elátkozta, majd Peter Pettigrew segítségével elkapott egy aurort, Alastor Mordont, és az idős auror testét magára öltve bejutott a Roxfortba.

Ott elintézte, hogy Harry Potter, a Nagyúr esküdt ellensége részt vegyen a Trimágus Tusán, miközben megölte az édesapját, aki a Roxfortba látogatott a Tusa kapcsán. Folyamatosan segített Harrynek azért, hogy a fiú eljusson a végső próbáig, ahol is csapdát állított neki. Megbűvölte a győztesnek járó kupát, így amikor Harry megfogta azt, Voldemorthoz repült a Little Hangletoni temetőbe. A tanév végén Albus Dumbledore leleplezte őt, majd Cornelius Caramel mágiaügyi miniszter parancsára Barty Kupor megkapta a dementorcsókot, vagyis kiszívták a lelkét.

Bellatrix Lestrange 

Bellatrix Black Lestrange 1951-ben (Gellert Grindelwald bukása után hat évvel), Cygnus Black és Druella Rosier első gyermekeként jött világra. Rowling fényes, fekete hajú, vékony szájú, résnyire húzott szemű, sápadt bőrű, magas nőnek írja le. Előkelően mutat és viselkedik, a Black család tagjaihoz méltón. Bellatrix a Roxfort elvégzése után ment hozzá Rodolphus Lestrange-hez. Gyermekük nincs.

Neve a latin "bellatrix" (harcos, hadakozó) szóból jön, a Lestrange név jelnentése; "le"; a, az, a "strange" pedig, furcsa, bizarr.

Bellatrix sok szereplővel rokonságban áll vér vagy frigy által. Két húga Andromeda Black Tonks és Narcissa Black Malfoy. Andromeda egy mugli származású varázslóhoz, Ted Tonkshoz ment feleségül, ezért a család kitagadta. Narcissát egy vagyonos és aranyvérű család sarja, Lucius Malfoy vette el. Bellatrix első unokatestvére Sirius és Regulus Blacknek, valamint nagynénje Nymphadora Tonksnak és Draco Malfoynak.Gyengéd érzelmeket táplált Voldemort iránt.

Bellatrix halálfaló, Voldemort egyik leghűségesebb követője. Már tizenöt évesen felesküdött halálfalónak. A Sötét Nagyúr bukása után őt, Rodolphus Lestranget, Rodolphus öccsét, valamint ifj. Barty Kuport Frank és Alice Longbottom őrületbe kínzásáért (amit főbenjáró átokkal vitt végbe) az Azkabanba zárták, de miután megszökött, újra a Sötét Nagyúr szolgálatába állt, 1996-ban végzett Sirius Blackkel. 1998-ban megölte Fred Weasley-t, Dobbyt, a házimanót és Nymphadora Tonksot.

1998-ban halt meg Molly Weasley keze által.


Peter Pettigrew

Féregfark, eredeti nevén Peter Pettigrew Harry apjának, Jamesnek, és az ő barátainak, Sirius Blacknek és Remus Lupinnak a társaságához tartozott. Ők négyen hozták létre a Tekergők Térképét, mely a harmadik kötetben Harry tulajdonába kerül Ronikerbátyai, Fred és George jóvoltából. Féregfark, Holdsáp, Ágas és Tapmancs barátsága a Roxfortot követően is szoros maradt, s Sirius lett Harry keresztapja, majd Féregfark lett Lily és James titokgazdája, vagyis ő tudta egyedül, hová rejtőztek Voldemort elől a kisbaba Harryvel. Féregfark eme szerepéről nem tudott senki Siriuson és a házaspáron kívül.

Féregfark elárulta Voldemortnak a házaspárt, s csellel elhitette, hogy Sirius volt a bűnös. Sőt, a saját halálát is eljátszotta, és Siriust letartóztatták Peter meggyilkolásáért.

Patkány képében a Weasley család kegyeibe férkőzött, így lett Percy, majd Ron állata. A Makesz (angolul Scabbers) becenevet adták neki.

A harmadik kötetben Sirius egy újságcikkben látja meg őt, a Weasley család egyiptomi nyaralásáról készült képen, s felismeri a hiányzó ujjáról, amit még akkor vágott le, mikor megszökött James és Lily halálát követően Sirius elől. Sirius megszökik a börtönből, majd a harmadik év végén leleplezi a bűnöst Harryék előtt. Harry megmenti Féregfarkot a haláltól, aki ugyanazon az éjszakán megszökik, s visszatér Voldemorthoz. Ám lekötelezettje marad Harrynek, s ennek valószínűleg fontos szerepe lesz a hetedik, avagy a befejező kötetben.

A negyedik kötetben Peter segít Voldemortnak visszanyerni a testét, és a nagyúr parancsára és pálcájával megöli Cedric Diggoryt. A félkezét is feláldozza Voldemortért, jutalmul ezüstkezet kap helyette.

A hatodik részben Voldemort parancsára Pitonnak segít, aki megveti őt.
 

Lucius Malfoy

      Lucius és felesége (Narcissa Black) a Malfoy-kúriában élnek fiukkal, Dracoval. Malfoyék származásukat tekintve aranyvérűek. Lucius már az első háborúban is a Sötét Nagyurat szolgálta, de annak bukásakor azt állította, az Imperius átok alatt állt, nem önszántából dolgozott Voldemortnak. Családja nemzedékek óta mardekáros, fia is oda jár.  Mikor a Sötét Nagyúr újra testet ölt, Malfoy rögtön megjelenik, hogy hűségéről biztosítsa. Egy ideig Voldemort első emberei közé tartozik, de később kegyvesztetté válik. Nem sikerül megszereznie a Jóslatot a Mágiaügyi Minisztérium Misztériumügyi Főosztályáról, s Dumbledore elkapja társaival együtt ezért Voldemort Dracot bízza meg az iskola igazgatójának megölésével. A történet végén, miután Harry megöli Voldemortot, kegyelmet kap (nem kell Azkabanba mennie), mert felesége, Narcissa segítette hozzá Harryt a győzelemhez. Majd unokája is születik, akit Scorpiusnak hívnak, és megszólalásig Dracora hasonlít. 
 

Draco Malfoy

   A hatodik részben kiderül, hogy apja nyomdokaiba lépett, és valószínűleg viseli Voldemort halálfalóinak jelét, a Sötét Jegyet. Azt a megbízást kapja Voldemorttól, hogy nyisson utat a csatlósainak a Roxfortba, s ő ezt meg is teszi, bár egy év munkájába kerül. (Neki kellene megölnie Dumbledore-t, de képtelen rá, s ezért Piton követi el a tettet.) Végül a halálfalókat a Szükség Szobáján keresztül viszi be az iskolába, méghozzá az ott található Volt-Nincs szekrény segítségével. A hetedik részben apjával, Lucius Malfoyjal, és anyjával, Narcissa Malfoyjal együtt megvetik őt a halálfalók és Voldemort, mert nem tudta teljesíteni a feladatot, amit a Sötét Nagyúr rábízott. A roxforti csatában eltűnik. Anyja kétségbeesetten keresi, és csak azért mondja azt Voldemortnak, hogy Harry meghalt, mert Harry tudtára adta, hogy Draco még él. Harry kimenti a Szükség Szobájából, majd megmenti Fenrir Greybacktől is, amit ő nem köszön meg, de hálás lesz.